A MÉZ AZ EMBERI TÁPLÁLKOZÁSBAN

· A méz a szervezet energiaforgalmában
· A méz sorsa a szervezetben: a fő alkotórészek biokémiai átalakulási folyamatai
· A mézfogyasztás és a méz alkotórészeinek biológiai hatásai
· Az ásványi anyagok szerepe az emberi szervezetben
· A méz ásványi anyagai és a hatásaik
· Az egyéb kis részarányú méz-alkotórészek és a hatásaik; a méz lehetséges alkalmazási területei

A méz sorsa a szervezetben: a fő alkotórészek biokémiai átalakulási folyamatai

A mézben is megtalálható szőlőcukor (glükóz) a szervezetben energiaszolgáltató szerepet játszik. A vér normális szőlőcukor tartalma (= vércukorszint) az emberben 0,09-0,11 %. Ez rövid időre, nagyobb mennyiségű szénhidrát (pl. méz elfogyasztásakor) megemelkedhet. A vércukorszint sokkal kifejezettebben emelkedik, ha a glükózt közvetlenül a vérpályába juttatjuk (injekcióval, infúzióval), de a normális szint idővel akkor is visszaáll. Szabályozásának zavarai az állandó gyógykezelést igénylő cukorbetegséghez vezethetnek. A cukorbetegek mézet nem fogyaszthatnak, csak ha az állapotuk annyira rendeződött, hogy a kezelőorvosuk ezt engedélyezi.

A bélből óránként maximálisan 20 g glükóz képes felszívódni. A máj a mézből származó cukrok nagy részét kivonja a vérből és glikogénné alakítja. A máj ellentétes irányú tevékenységet is folytat: a glikogént a szükségletnek megfelelően glükózzá bontja és a vérbe üríti, ezáltal biztosítva az állandó vércukorszintet. A szervezet nagyobb igénybevételekor (sport, nehéz fizikai munka, stressz), amikor az energiaszükséglet hirtelen megnő, a glükózkínálat ezzel lépést tart, vagyis a máj - a tartalékból - több glikogént bont. A glükóz az izommunka során tejsavvá alakul, aminek nagy része ismét glikogénné épül föl.

A méz fontosabb alkotórészei közül a szőlőcukor az előbb leírtak szerint igen gyorsan felszívódik és a májban raktározódik. A fruktóz nagy része már a bélhámsejtekben átalakul glükózzá, a fennmaradó rész a portális keringés révén először a májba kerül, ahol továbbalakul, lebomlik vagy bekerül a szisztémás keringésbe. A répacukor, a méz dextrinjei ill. az egyéb kis részarányban jelenlévő cukrok először szintén glükózzá alakulnak.

Nemkívánatos mellékhatásai miatt ma már kevésé használják a magas vérnyomás csökkentésére a hipertóniás 20 vagy 40 %-os glükóz-, ill. a méz cukrait tartalmazó, csak külföldön ismert "M 2/Woelm" injekciót. Feltehetően a glükóz ilyen módon, közvetlenül a vérpályába való bejuttatása e hatásának téves értelmezés vezetett ahhoz a méhészeti szakirodalomban makacsul ismétlődő állításhoz, hogy a mézfogyasztás csökkenti a magas vérnyomást és javítja a beteg szív munkáját. Az előbb ismertetett cukorfelszívódási, -raktározási és vércukorszint-szabályozási viszonyok miatt erről szó sincs.

 
Főoldal
Tovább
Oldal tetejére